Ezt megosztom:
"- Nem kellene lelépni innen...?" - De igen, le kellene!
Azonban nem mindig lehet és nem mindenkinek lehet. Ha meg nem lehet, - itt kell helytállni...
Sokan meg azt mondják: "- Innen nem megyek! Ez az én hazám... A nemzetem!" - Hát maradhatsz Hősnek, vagy Rabszolgának vagy beállhatsz katonának, esetleg ételfutárnak... Szóval a Világ elég nagy és ha nem akarod tovább hallgatni, hogy "majd tíz év múlva" - mert ezt hallgatod 40 éve... Na akkor leléphetsz.
Egyébként meg nincs olyan, hogy Nemzet, valamikor elkopott 1990 és 2000 között...
A maradéknak a fele meg elszökött 2000 és 2010 között...
Hogy 2023-ban mogyorók vannak e, az is kérdéses, mert ugye az a MAG népe, csak éppen gyerek nincs, így hát valami baj van azzal a MAG-al...
9 millióból ugye van itt legalább 2 millió, aki kikiáltaná az új indiai köztársaságot valahol szabolcs és borsod között... Csak Pesten van minimum 2 millió kazár, úgy összesen lehet, hogy 5... Na akkor mennyi is az annyi? Ott van még a tót, a sváb, a migránsok, az ukiból se annyi, amennyi, így a mogyorók lehetnek talán 2-3 millióan... A többi csak magyarul (is) beszél!
Ekkora magyar kolóniák lassan fellelhetőek a világ más táján is.
Ennek a - legyen három milliónak az 5%-a talán őrzi még a MAG-ot...
150.000...
Szóval engedd el!
"
...
Ilko Péter az írás nem az enyém, nem tőlem származik, ezért van idézőjel. Azért hagytam itt, hogy olvassuk el a mai néplélek egyik kifejeződését egy Ember-Testvérünk tollából. Viszont az illető írása nem azért említi a tótokat, svábokat, zsidókat és romákat, mert kirekesztő lenne, hanem mert visszakérdez! Milyen MAG népe, hamár mag sincs!? Melyik az a büszke NEMZET, amelyik már régen elfeledte a múltját!? Ráadásul belém nem a Kárpát-medencét, hanem a bolygót, de még inkább ezt a rezgést kódolták, amelyik frekvencia nem azonos ezzel az országgal. Én mégis maradtam és a legnagyobb büszkeséggel vállaltam a magyarságom, a hitem, a gondolkodásmódom, az Is-tenem, a zeném, a meséim, a szüleimet és a múltamat. Nem bárminemű kódoltság okán, hanem mert itt nőttem fel, ezt a nyelvet írom és beszélem, itt vannak a barátaim, itt temettem el a szüleimet, itt estem szerelembe először, itt sírtam és itt vígadtam. Bár annyiban téved az előző mondatom, hogy aki ezt a nyelvet írja és beszéli, az alapvetően kódolva van. Mára azonban kissé megkopott a “magyarnak lenni” érzés. Tudod miért Attila? Azért, amilyen kommenteket kapsz példának okáért te is csak itt, a FB-on. Ez egy kisiklott -mert kisiklatták- közösség, amelyik teljesen más koordináta rendszerben létezik. Ahol a rendszer meg sem kérdezi tőlem, Anyád hogy van?! De azt igen, hogy ki a ...om vagy? Befizettem-e a számlát. Ezekért mondjuk harcba menni… Ahol az Ember-Testvéreim ott hagynának a porban fetrengve halni, mert nem az ő dolguk. De az első visszakérdezésem után belém állnának százan. (Hagyták is magukat kisiklatni, mert gyengékké váltak.) Abba pedig nem kell beleélnünk magunkat és a demagógia által megtévesztettekként hinnünk, hogy itt élnünk-halnunk kellene. Ez egy Szózat. Botornak kell lenni ahhoz, hogy minden áron maradjon valaki csak azért, mert “itt élned-halnod kell”. Ez mi? Ez egy semmi. Mert nem látok vektort sem, ami ebbe az irányba mutatna. Legfeljebb Viktort, aki viszont ugyancsak nem ebbe az irányba mutat. Hová lettél Nemzetem? S akkor minden disszidens elárulta volna hazáját, népét, Istenét, magyarságát, aki másként döntött? Aki csak a Kárpát-medencei kódoltsága végett nem kívánt maradni? Ugyan már.